Szombaton valamikor írok újra

Na hát haza jöttem a motoros túráról éppen és egészségesen és most már ídőm is van gépelni pár sort.

Hát nagyon izgalmakkal teli volt a dolog. Az izgalmak kezdődtek azzal, hogy indulás előtt napon, szerdán feltűnt, hogy nem ég a motorom hátsó lámpája. A nélkül meg azért mégsem kéne elindulni. Persze nem a biztosíték ment ki, amit könnyű lett volna kicserélni, hanem a lámpának a nyák lapjáról szakadt le egy vezeték.. hogy hogyan, arra máig nincs ötletem. Rövid 2 óra szívás után sikerült visszaforrasztani a drótot a helyére és ismét volt hátsó lámpám.

Csütörtökön felpakoltuk a motorokat és hárman indultunk útnak Szlovákia felé, ekkor még abban a reményben, hogy pénteken még 1 fővel bővül a csipet csapat.

Hárman indultunk , de csak két motorral (igen a harmadik személy utas volt a másik motoron). Mivel nekem nem volt utasom ezért én dupla cuccot vittem a hátsó ülésemen, ami azt eredményezte, hogy egy velem egy méretű táska-hegyet rögzítettünk fel, ami meglepően stabil volt, nem esett le egyszer sem.

Úgy terveztük, hogy 12 körül indulunk, ezért már viszonylag korán fél3kor tényleg sikerült elindulnunk Szlovákia felé. Utunk Balassagyarmatig a Váci úton majd az M2-es keresztül vezetett, majd amikor átléptük a határ alacsonyabb rangú, de meglepően jó minőségű utakhoz volt szerencsénk.

A határhoz közel több szellem falut is láttunk, amikból kiköltöztek az emberek, mert a közeli bánya bezárt. Északnak tartottunk az alacsony tátra felé. Az első éjszakát Telgárt faluban töltöttük, ami egy 1 utcás kis település hangulatos étteremmel az erdő mellett.

Másnap arra az sms-re ébredtem, hogy a társunknak, aki péntek hajnalban indult volna, hogy beérjen minket a nap közepére, elszakadt a kuplung bowdenje az indulás pillanatában és hajnali f5kor nehéz ebből másikat szerezni, így nem jön. Ezt sajnálattal vettük tudomásul.

Pénteken célba vettük Lengyelországot, azon belül is Zakopane-t. Az út közben megálltunk egy tónál, ami a térkép alapján lehetett volna akár szép is, de ez egy teljesen jelentéktelen felduzzasztott pocséta volt.

Viszont Zakopane egy gyönyörű kis városka a tátrában. Egy igazi kis ékszer doboz. Nagyon hangulatos sétáló utcával, amelyiken soha nem szűnik meg a nyüzsgés. Remel éttermekkel, piaccal, árusokkal, barátságos emberekkel. Fantasztikus kis hely tényleg.

Volt előre foglalva szállásunk, amiről kiderült, hogy kb. 4 km-re van a város érdemi részétől, ezért kitaláltuk, hogy kezdjünk el a sétáló utca környékén hotelekbe és panziókba kérdezősködni, érdekes módon sehol nem volt egy szabad szoba sem. Hosszas keresgélés után találtunk egy helyet, ahol arra az egy éjszakára volt egy szabad 2 ágyas szoba, de mondták, hogy kis felárért adnak még ágyneműt és a földön alhat a harmadik ember. Ez ott nekünk tökéletes volt. Inkább áldoztunk a kényelemből, hogy közelebb lehessünk a pezsgéshez.

Nagyon jót és nagyon olcsón sikerült vacsoráznunk egy étteremben, ahol a 2 személyes tálat hárman ettük, de úgy, hogy a fele még megmaradt.... no komment "két személyes tál"

Szombaton Liptovsky Mikulás felé tértünk vissza Szlovákiába, az odavezető út egy gyönyörű szerpetínen vezetett keresztül, ahol annyira jó volt motorozni, hogy miután leraktuk a csomagokat vissza mentünk egy 20km-t csak, hogy újra végig mehessünk a szerpentínen oda meg vissza.

Ezt a falut azért tettük meg egy éjszakai szállásnak, mert azt mondák, hogy gyönyörű, a környék legszebbje és hű de nagyon minden. Aha hát igen.... egy nagy zsák semmi az egész, a tavával együtt!

De arra jó volt, hogy amikor este megérkeztünk, akkor csak elmentünk enni és aludtunk is, mint a bunda.

Vasárnap, ez volt a legnehezebb nap, hiszen ekkor kellett a legnagyobb távot lemotorozni hazáig, ezért korán, már 9kor elindultunk, mert még a felszerettünk volna menni Chopok-ra, ami a kornyék legmagasabb 2024m-es csúcsa. Sajnos megmaradtunk a szerettünk volnánál, mert nem lehetett a csúcsig felmenni, csak a csúcstól lejövő sípálya aljáig, tehát elmaradt a csúcs hódítás.

Ezek után eltévedtünk és egy plusz 60 km-t motoroztunk téves úton csak, hogy a jókedv meg legyen. Igazság szerint ez már elég fárasztó volt. Nem is nagyon álltunk meg csak jöttünk és jöttünk, már mindenki szeretett volna otthon lenni. Aztán még éppen az eső előtt sikerült hazaérni, olyan 6 óra körül talán.

Összegezve remek kis túra és hétvége volt, tervezzük, hogy szeptemberben, ha szép idő lesz megyünk megint egy hasonlót.

A biztonság kedvéért szombaton pénzügyből kell vizsgáznom, majd megírom utána, hogy milyen lett!

JÓ éjt!