Hát...most majd csak sokára

Sajnos pénteken nem tudtam írni, ahogy szerettem volna, mert elmentem Ausztriába raftingolni (vadvizi evezni).

Péntek kora déltután indultunk meg autóval Göstling felé. Ez kb. 420 km-re van budapesttől egy kis falucska a Salza folyó partján.

Este 6 felé oda is értünk elfoglaltuk a szállásunkat. Érdekesség, hogy télen, amikor a térdemet tettem tönkre síeléskor ugyanebben a faluban voltunk, ugyan ebben a szállodában.

A már jól bevállt kis étterembe mentünk vacsorázni. Van egy nagyon éredekes leves, ami igazából egy húsleves, de palacsinta tészta van belevágva, tésztának. Nagyon finom.

Vacsora után haza és alvás készülés a korán kelésre és a másnapi evezésre.

Szombat reggel kelés, gyors reggeli és irány wildalpen, ahol egy magyar rafting szervező csapathoz csatlakoztunk. 5-6 hajóval kb. 14-16 emberrel indultunk el lefelé a már említett Salza folyón. Én középen, baloldalra eveztem. Maga az evezés nem volt fárasztó, az első 6-8 km-en..... aztán már igen... 15 után kifejezetten úgy éreztem, hogy leszakad a karom. Ezért javasoltam a kormányosnak, hogy átvenném a helyét egy kicsit. Sajnos a kormányzás könnyebbnek tűnt, mint amilyen volt. Kb 40 másodperc alatt sikerült a csónakot frontálisan nekivezetni egy sziklafalnak, majd beborulni a 8 fokos folyóba.

Szerencsére volt rajtunk neoprém ruha, ami megkímélt a hidegtől. Miután visszakecemeregtünk a csónakba javasoltam, hogy cseréljük vissza a kormányosi pozíciót én inkább eveznék tovább, ha lehet. Így a túra végére 34 km evezés után meglehetősen fáradtan indultunk vissza a szállásra, ahol rövid csendespihenő után kitaláltuk, hogy bringát bérelünk és körbe kerekezzük a környéket. Nagyjából 6 perc után jöttünk rá, hogy ez nem annyira élvezetes itt az alpokban, mert túl sok a meredek hegy, így hát visszavittük a járműveket és elmentünk vacsorázni.

Vasárnap következett a hegymászás, illetve a via ferrata. A via ferrata úgy működik, hogy az hegyen és sziklákon fölelé fut egy drótkötél, amibe az ember beleakaszt egy a derekára erősített hevedert és kvázi önbiztosítással mászik fölfelé. 

A drótkötélbe akasztott madzag miatt nem lehet leesni, de könnyed sziklamászásnak nevezhető a dolog. Nagyon izgalmas volt, gyönyörű helyeken másztunk, sajnos nem jutottunk fel a hegy tetejére a mászótársam magastól való félelme miatt. Nagyjából a táv 2/3-nál visszafordultunk. Lemásztunk és indultunk budapest felé. 

A tempó elég feszített volt, ugyanis 3-4 körül indultunk és este 8-ra már a pozsonyi kisvendéglőben kellett lennünk, ahol Balázs barátom 23. születésnapját ünnepeltük, aki Batman formájú tortát kapott. 

A szülinap után a fáradságtól elnyomva értem haza és aludtam el gyorsan.

Augsztus 20. a tüzijáték ideje alatt moziban voltam és megnéztem a abraham lincoln a vámpírvadász című tim burton filmet. A nézhető kategóriába sorolom. Nem az tipikus szuper jó film, de egynek pont jó volt.

Ma, kedden, edzésen 201 darabot guggoltam szabályosan, talán ment volna  a 220, ha nagyon összekapom magam, de ez is pont elég volt és elég lesz az izomlázhoz.

Csütörtökön indulunk a motoros túrára szlovákiába (vagy ausztriába, de ez még nem biztos) és majd vasárnap érkezem és írok élménybeszámolót!

Jó éjt!